Foga megérkezett Phuketre és azóta együtt utazgatunk. Kezdésnek el is mentünk Pa Tongra, még ha az a hely annyira nem is tetszett nekem, ezt az őrült éjszakai életet mindenkinek a saját szemével kell látnia. Első este pár sör után meg is találtunk egy karaoke helyet a főutcáról nyíló utcán, ahova be akartunk menni. Útközben viszont annyi, de annyi csaj próbált minket behúzni egy szórakozóhelyre, hogy egyszerre próbáltunk elmenekülni és nem meghalni a röhögéstől. Elég komikus ugyanis, amikor 10 egyenként 40 kilós csaj teljes erejéből húz ahol ér egy bárba és eközben a haverod jön utánad, hogy kiszedjen úgy, hogy a hátán van két másik csaj. Persze a katarzis az volt, amikor a nagy küzdelemben az egyik lány elesett. Odahajoltam, hogy azért jól van-e, de már két kézzel csüngött a lábamon. Ilyesmit is csak egy ilyen helyen tapasztalhat meg az ember.
Két napot töltöttünk ott, addigra Fogának is leesett, hogy nem mi nézünk ki ennyire jól, itt tényleg 100%-ban kurvák vannak csak. (amúgy jól nézünk ki) Ezalatt persze motoroztunk jó sokat és lassan úgy ismerem Phuket szigetét mint a tenyeremet.
"Csináljunk egy képet, ahogy a hullámok csapnak mögöttem"
Posted by Leléptem blog on Wednesday, July 15, 2015
Ezután elutaztunk egy fokkal békésebb helyre Phuket szigetén, Kata beachre, hogy megtanuljunk szörfözni rendesen. Egy barátom tanácsaival illetve immáron nagyobb deszkákkal felvértezve sokkal jobban ment az egész, és rengetegszer fel tudtam állni. Később persze kipróbáltunk beljebb a nagyobb hullámokat is, amik még ennél is nagyobb élményt jelentettek. Nem tudom, hogy a longboard miatt, de miután sikerült felállnom, általában elég stabilnak éreztem deszkát és csak annyi dolgom volt, hogy élvezzem a siklást.
Posted by Kovács Máté on Friday, July 17, 2015
Egyébként nagyon fárasztó ez a sport, napi egy óránál többet nem is vállaltunk, és így is a végén már a hátsó felünkön vettük a levegőt. Továbbá azért elég nagyokat estem, tele vagyok véraláfutásokkal, de megérte. Az egyetlen dolog amit kihagynék, amikor beleesek a hullámba és még egy 5-10 másodpercig visz magával úgy, hogy azt sem tudom merre van fel és le. Kell egy kis lélekjelenlét, hogy az ember ezt kivárja és csak utána akarjon a felszínre úszni.
Így is telt el pár napunk, most pedig átjöttünk Koh Phi Phire, egy közeli szigetre. A sziget gyönyörű és hihetetlenül békés hangulatot áraszt, hogy nincsenek se autók se motorok. Nem is lenne rájuk szükség, hiszen az egész lakott területen végig lehet sétálni 15 perc alatt. Az itteni állapotokból nehéz lenne elhinni, de ez a sziget volt a 2004-es Tsunami által egyik legsúlyosabban sújtott terület. Szinte az egész infrastruktúrát elpusztította nem kevés emberi életet is követelve.
Holnapra befizettünk egy egész napos túrára, ahol tudunk majd búvárkodni és majmokkal játszani is. Ahogy hallottam utóbbiak elég nagy seggarcok tudnak lenni.
Még két éjszakát tültünk itt, majd megyünk vissza Phuketre, ahonnan Foga indul haza én pedig Chiang Mainak veszem az irányt.
