Mivel az elmúlt időszakban többen is megkérdezték, hogy hogyan válhatnának szabadúszóvá, ezért úgy döntöttem összefoglalom, milyen tapasztalatokat szereztem eddig. Ha nem ismersz személyesen, annyit tudnod kell, hogy én két évet dolgoztam iOS fejlesztőként, mielőtt erre a pályára léptem, mindez márciusban történt és azóta sem haltam éhen, amit én már abszolút sikernek könyveltem el. Mivel így 9 hónapról beszélünk, nem arról van szó, hogy én így éltem le az életem és kitanultam minden csínját ennek a munkatípusnak, de ezen idő alatt megpróbáltam mindig fejleszteni magam és tanulni a hibáimból. Így bár milliomos nem lettem, úgy érzem a pályám határozottan felfelé ível és egy fenntartható “üzletet” sikerült létrehoznom. Tehát ennyi bevezető után következzen a cikk tartalma.

Miért?

Sziasztok!

Mióta hazajöttem nem írtam, aminek az volt az oka, hogy ezt a blogot egy utazási élmény megosztása céljából írtam és ez az utazás véget ért vele együtt a blog is. Bár egy ideig gondolkodtam, hogy folytatom és megírom, hogy milyen volt a sziget például, végül úgy döntöttem, hogy annyira nem nagy sztori, biztos hogy a többségetek már amúgy is megtapasztalta.

 Eljött sajnos amitől annyira tartottam, egy hetem maradt hátra. Ezt az egy hetet már nem túl sok utazgatással töltöttem, inkább csak pihentem és próbáltam szépen lezárni ezt a kalandot.

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on Jul 28, 2015 at 11:59pm PDT

Chiang Raiba nem jutottam el, viszont az utazási irodában volt egy érdekes poszter miszerint valaki Muay Thai edzést tart. Kapva a lehetőségen be is jelentkeztem, hogy a következő napokat azzal töltsem, hogy legközelebb ne felkészületlenül érjen egy a korábbiakban leírtakhoz hasonló szituáció. Ez a sport elég kemény, és úgy gondolom mindenképp jó tapasztalat, ha az ember kicsit ért ahhoz, hogy tudja megvédeni magát. Nyilván ez a pár nem semmire nem volt elég, de mégis úgy érzem betekintést nyertem egy másik sportba.

Mikor már negyedik napja élveztem, hogy a folyóparton egy függőágyban olvasgatok és semmit nem csinálok, gondoltam megtervezem, mikor és mit szeretnék tenni még. Ekkor esett le, hogy nemsokára haza kell mennem, és még annyi tervem van! Szóval kicsit begyorsítottam az eseményeket és rögtön el is mentem a Tiger Kingdomba, ami gyakorlatilag egy állatkert csak tigrisekkel (1 db. oroszlán is volt), annyi csavarral, hogy be lehet menni a ketrecekbe és meg lehet simogatni az állatokat. Abban nem vagyok biztos, hogy csak tele voltak etetve, vagy be voltak gyógyszerezve a tigrisek, de az biztos, hogy mindegyik annyira álmos volt, hogy tényleg nem tűnt veszélyesnek. Már amennyire biztonságos egy 2-3 méteres 300 kilós macska közelében tartózkodni. Mindenesetre a gondozók nem tolták túl a biztonsági intézkedéseket, egy-egy fél méteres bambusz pálcával voltak felszerelkezve, és mellé nyomták a számukra vicces poénokat is, hogy “Vigyázz ott van egy mögötted!”.

Egy tuk tukkal jutottam el a helyre és útközben a sofőrrel beszélgetve elmondta, hogy olyan 10 éve sok magyar turista volt, de 2 éve én vagyok az első akivel találkozik. Ha már ilyen lendületben voltam, rögtön másnapra foglaltam is egy Safari daytripet, aminek a része volt egy ezüstkészítő falu meglátogatása, az elefánt shown való részvétel, majd elefánt- és szekértúra, levezetésként pedig egy pillangófarm megtekintése.

Utolsó írásomat ott hagytam abba, hogy megérkeztünk Koh Phi Phire. Miután azt megírtam, el is mentünk felfedezni az éjszakai életet a szigeten, ami a várakozásoknak megfelelően elég kemény volt. Gyakorlatilag egy kisebb full moon party volt. Fogával már eléggé hiányoltuk az igazi zúzós bulizenéket, de itt végre megtaláltuk a számításainkat és sikerült is hajnalig buliznunk egyet. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy másnapra befizettünk egy egész napos túrára, ahova így viszonylag fáradtan indultunk. Mielőtt indultunk volna, a szervező srác kérte tőlem a számlát, amivel igazoltuk, hogy megvettük a jegyet, amivel volt egy kis probléma, ötletem sem volt, hogy hova tettem. Sokat elmond  a thai kultúráról, hogy amikor megkérdeztük, hogy esetleg nem-e írhatna egy új számlát nekünk, akkor egy vállbiccentés után mondta, hogy miért is ne. Így a reggeli riadalom után azért csak elmentünk. Nem volt egy rossz döntés, hiszen nagyon jól éreztük magunkat.

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on Jul 18, 2015 at 6:43am PDT

Foga megérkezett Phuketre és azóta együtt utazgatunk. Kezdésnek el is mentünk Pa Tongra, még ha az a hely annyira nem is tetszett nekem, ezt az őrült éjszakai életet mindenkinek a saját szemével kell látnia. Első este pár sör után meg is találtunk egy karaoke helyet a főutcáról nyíló utcán, ahova be akartunk menni. Útközben viszont annyi, de annyi csaj próbált minket behúzni egy szórakozóhelyre, hogy egyszerre próbáltunk elmenekülni és nem meghalni a röhögéstől. Elég komikus ugyanis, amikor 10 egyenként 40 kilós csaj teljes erejéből húz ahol ér egy bárba és eközben a haverod jön utánad, hogy kiszedjen úgy, hogy a hátán van két másik csaj. Persze a katarzis az volt, amikor a nagy küzdelemben az egyik lány elesett. Odahajoltam, hogy azért jól van-e, de már két kézzel csüngött a lábamon. Ilyesmit is csak egy ilyen helyen tapasztalhat meg az ember. 

Úgy volt, hogy maradok még egy darabig Koh Phanganon, majd át akartam menni Koh Taora. Ezzel szemben szólt az egyik Thai barátom, hogy ő Krabin lesz holnap és nincs-e kedvem találkozni vele. Belenéztem a naptáramba, és nyugtáztam, hogy holnapra épp nincs semmi programom, így el is utaztam Krabira. Azt érdemes tudni a városról, hogy annyira azért nem népszerű turista központ, mint mondjuk Phuket vagy Samui, de azért nem kell félteni őket, itt is rengetegen vannak. Ennek a hatása az, hogy az árak kicsit alacsonyabbak, mint az előbb említett két szigeten, viszont még mindig találni angolul beszélő embereket.

Továbbutaztam Koh Phangan szigetére egy célból, hogy részt vehessek Délkelet-Ázsia talán legnagyobb buliján, a Full Moon Partyn. Minden teliholdkor kerül megrendezésre a szigeten és nagyjából 5 és 30 ezer közötti résztvevővel történik, ami így, hogy a Volt fesztivált kihagyom idén egy jó kárpótlásnak tűnt. A sziget amúgy egy barátságos kis sziget, ahova valószínűleg közel sem jönne ennyi turista, emiatt úgy próbálják meg fenntartani a forgalmat, hogy legalább 4 éjszakát kell foglalni a legtöbb helyen.

Mint ahogy nemrég írtam is, Phuket nem teljesen nyerte el a tetszésem, amiért kaptam hideget és meleget is, így úgy döntöttem tovább utazok és keresek barátságosabb szigeteket. Ezért mentem Koh Samuira, amely egy kisebb sziget a Thai öbölben. Az egész úgy alakult, hogy éppen a hostel lobbijában dolgoztam, mikor hallottam, hogy Obi, egy srác Dubaiból éppen utazást foglal Koh Samuira. Nekem már addigra csak a következő helyszín kellett, hogy hova menjek innen, így rá 30 percre én is lefoglaltam egy utazást másnapra. A buszút kellemesen telt, egy csapat ausztrál sráccal utaztam együtt, akikre minden ausztrál sztereotípia ráillett, így igazán gyorsan elrepült az az 5 és fél óra.

Mielőtt hajóra szálltunk volna, persze megtalált pár szervező, hogy mi lenne, ha még itt foglalnék taxit, mert ott nagyon sok a taxis lehúzás. Itt elhangzott a szokásos: “I will give you a very good price” - mondat, amiből persze tudtam, hogy csak mosolyognom kell és azt mondani, hogy nyugi megoldom a szigeten. Így 800 bahtos “igen jó ár” helyett 100 bahtba került a kikötőből a szállásra jutni.

Az új szállásomon az eddigi legkedvesebb személyzettel találkozhattam, akik egy csomó közösségi dolgot is szerveznek, így az első perctől úgy éreztem magam mint egy osztálykiránduláson. Az egész hely nagyon barátságos volt, első este el is mentem a csapattal vacsorázni majd utána egy thaibox mecset megnézni. Azt biztos megtudtam, hogy itt nem érdemes kötekedni, mert ezek a srácok ha vékonynak is néznek ki, valószínű egy rúgással kivégeznének. 

Másnap Obival megbeszéltük, hogy kibérelünk egy robogót és körbejárjuk a szigetet. Mivel itt a szigeten lényegesen kisebb a forgalom, tökéletes terep volt, hogy kipróbáljam mennyire kaotikus ez az egész belülről. Az eredmény nagyon meglepett. Amit kívülről egy átláthatatlan káosznak láttam, belülről teljesen biztonságos volt. Az autósok figyelnek a robogósokra, és mivel az átlagsebesség nagyjából 40 km/óra a városokban, így egy gázfröccsel is fel lehet venni a forgalom ütemét. Az újabb felkészületlenségi hiba, hogy abból, hogy hét ágra sütött a nap arra a következtetésre jutottam, hogy ez így is marad. Sajnos ennek az ellenkezője történt, és pont félúton, amikor a lehető legmesszebb jártunk a szállástól, elkapott minket az eső és az utolsó 40-50 percet szakadó esőben kellett megtennünk.

Taking a motorbike trip around the island in Koh Samui #mik #liveauthentic #livefolk #kohsamui #thailand #backpacking

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on Jun 28, 2015 at 12:45am PDT

Estére volt egy vacsora meghívásunk Obi egyik barátjától, Zafartól. Ez a vacsora nagyon jól telt, és szerintem a legfinomabbat itt ettem, mióta Thaiföldön vagyok. Zafar pakisztáni származású és mivel ramadán van jelenleg, így ő nem eszik napkeltétől napnyugtáig. Vacsora közben egy nagyon érdekes beszélgetés zajlott le köztünk. Mivel mi a nyugati világból jövünk, így számunkra természetes, hogy amit Putyin csinál az teljesen elitélendő és amit az USA az pedig elfogadható és így tovább. Mindezt egy másik szemszögből szemlélve az ember mást lát, és ez hasonló lehet ahhoz, hogy minden ország kicsit más történelmet tanít. Mindenesetre az ilyen beszélgetések és élmények azok, amiért úgy érzem érdemes volt útra kelnem, hiszen ezek amik többé tesznek, nem pedig a szép képek.

Ha már a kulturális különbségekről írok, akkor érdemes megjegyezni, hogy mennyivel előrébb jár Thaiföld nálunk szolidaritásban. Gondolok itt arra, hogy a melegek és a ladyboyok teljesen elfogadottak és bár otthon sokat viccelődtünk ezen, eddig akárhányszor beszélgettem ladyboyokkal, az első pár mondatban a tudtomra adta, hogy ő azért nem lányként született, ha esetleg ezzel lenne valami problémám. Nagyot ment most ez a szivárványos profilkép a facebookon, és ahogy látom otthon pár politikusnak sikerült lecserélnie a profilképét, egy magyar zászlósra, amit nem igazán tudok hova tenni. Ez azt jelenit, hogy vannak akik támogatják a melegházasságot és vannak akik magyarok? Miért nem lehetek mindkettő? Miért kellene elítélnem valakit azért, mert ő férfiként a férfiak iránt érez vonzalmat. Nem vagyok meleg, de egyszerűen nem tudom megérteni és elfogadni, hogy valakit tényleg ez zavar, hiszen senki senkinek nem árt ezzel. Nincs két hete, hogy utazok és mégis azt érzem teljesen máshogy gondolkozok már. 

Ahogy megismerek embereket alapvetően két reakcióval szembesülök: “Te vagy az első magyar akit megismerek”, “Éhes vagy?”, amivel nincsen semmi gond, az elsőhöz már kezdek hozzászokni, a másodikra pedig lehet frappánsan válaszolni egy poénnal Törökországról. Mindenesetre érdekes, hogy mennyivel kevesebbet utazunk, mint a kanadaiak például. Összesen 35 millió emberről beszélünk, tehát 3 és félszer annyian vannak mint mi, mégis itt legalább 40-50 kanadaival találkoztam már.

El akartam menni, Thaiföld legnagyobb havi rendszerességgel szervezett bulijára, a full moon partyra. Három nap után úgy döntöttem, hogy talán mégsem a legjobb Koh Samuiról megyek az utolsó komppal és jövök az elsővel, így erre az időszakra átköltöztem Koh Phanganra. Ez a sziget is gyönyörű, és a korábbiakból tanulva egy csendesebb környéken választottam szállást itt is, mint Samuin. Végre van stabil internet kapcsolat, ami már nagyon kellett, mert ténylegesen hiányzott a munka, ma például felkeltem, megírom ezt a bejegyzést aztán dolgozok egész nap. Este pedig kezdetét veszi a Full Moon Party.

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on Jun 29, 2015 at 1:56am PDT

Utolsó írásom óta átköltöztem Pa Tongra, mert találtam egy nagyon jó hostelt a Bangal roadon, ami elsőre igazán jó ötletnek tűnt, hiszen ez a város központja és öt perc sétára van a tengerparttól. Ez a leginkább turiták által megszállt település Phuket szigetén. Mikor megérkeztem és becsekkoltam, az eddigi legjobb hostel élménnyel találkoztam. Gyakorlatilag hotel szinten lévő szolgáltatásokkal és tisztasággal szembesültem, mindezt kevesebb mint 6 euró/estért. Szóval úgy éreztem megkötöttem az üzletet, amit megakartam. Sajnos ez olyan volt, mint amikor kivettük azt a lakást a Budafoki úton, és amikor aláírtuk a szerződést, akkor már este volt és azt hittük azért nem süt be a nap, de közben egész nap nem jön be napsütés. Szóval ez így leírva mesésen hangzik, de ha az ember kimegy az utcára, akkor mindenhol ezek a pénzéhes lehúzós emberek vannak, akik nappal öltönyt akarnak eladni, este pedig füvet, kurvákat és pingpong showt. A probléma nem is azzal lenne, mert már visszakézből megy a "nem, köszi", csak itt udvariassághoz szokott emberekkel aztán különösen parasztok tudnak lenni. Csak egy példát említsek, szembejön valaki, hogy "Hello my friend" (1. rossz előjel), majd nyújtja a kezét. Illedelmes emberként kezet fogunk vele, nem? Majd azt veszed észre, hogy nem akarja elengedni. Itt jön az, hogy gyere nézd meg milyen jó igényes öltönyt varrok neked és itt elhangzik a második rossz előjel ("I will give you a very good price" - "Nagyon jó áron adom ezt neked"). Közben persze becsábít valami kis lyukba és a haverjával ketten vannak, hogy úgy érezd nyomás alatt vagy, ahonnan akkor szabadulhatsz, ha veszel valamit. Szóval ez az itteni marketing, még kész szerencse, hogy a thaiok akkorák, hogy ha kell egy kézzel arrébb rakom őket. Így sikerült az elsőnél higgadtan kisétálnom, a többinél pedig először csak meghallgattam az első mondatukat, majd később már aki ingben szólított le, arra már nem tartottam magam a szokásokhoz, hogy mindenkivel kedvesnek kell lenni és egyszerűen elsétáltam, amikor a kezüket nyújtották.

Persze ez a kisebb gond az utcával. Este mutatja meg az igazi arcát, Phuket és azon belül a Bangla road. A szexturizmus központja ez, amit a helyi maffia üzemeltet. Ezeket az 60-80 éves európai férfiakat a huszonéves thaiokkal képtelen vagyok feldolgozni. Egyfelől undorítónak találom, másfelől pedig sajnálom, hogy egy olyan társadalomban élünk itt, amiben ez teljesen elfogadott. Este kiözönlenek az utcára az árusok újból, és elkezdik árulni neked a füvet illetve nagyrészt ladyboyok mutogatják mindenüket (szerencsére azt nem). Illetve lányok fogják meg a kezed és próbálnak behúzni a különböző szórakozóhelyekre. Gondolom, ebből a kis szösszenetből is lejött, hogy nagyon nem tetszett, amit itt láttam. Ezért úgy döntöttem, hogy hiába jó az internet, és kényelmes a szállás munka szempontjából, elmegyek innen. Holnap indulok Koh Samuira, ami egy kis sziget és remélhetőleg sokkal békésebb környezetben tudhatom magam.

Na szóval elég volt a negatív élményekből, ideje a jó dolgokat is megemlítenem, hiszen nem szeretném, hogy otthon azt olvassák a barátaim, hogy éppen arról nyavalygok, hogy mennyire rossz dolgom van itt Thaiföldön. Először is rengeteg tényleg kedves ember van, kezdve az itteni recepcióstól a kis éttermekben lévő árúsokig. Tegnap este találkoztam a korábban említett thai lánnyal, aki elhozott még a reptérről. Akikkel összebarátkoztam a hostelben az érkezésem napján, azok elmentek egy bárba, ahol sörözés közben nézhették, hogy félprofi thai boxosok verik egymást. Amellett, hogy nem igazán vonz, hogy egy verekedést megnézzek, az 1300 bahtos (10 700 forint) belépő is eléggé elvette a kedvem ettől. Szóval itt voltam az első estémen és szerencsére elkezdtem beszélgetni Facebookon ezzel a lánnyal. Tök jól éreztük magunkat, igaz ehhez az kellett, hogy jó messzire menjünk ettől az utcától és kiüljünk a tengerpartra a hullámok morajlása és pár sör társaságában megbeszélni, hogy mekkora kulturális különbségek vannak a nemzeteink között. Itt eldöntöttem, hogy én másnap nekivágok szörfözni.

Reggel kiderült, hogy a szobatársaim is, egy kanadai pár is szeretne megtanulni szörfözni, szóval így hárman indultunk neki. Ajánlás alapján mentünk az egyik partszakaszra, mert ott csak 2 méteres hullámok vannak, ami tök jó megtanulni az alapokat. Nem tudom, hogy kitől jött az információ, de azért amikor beúszol és egy ilyen két méteres hullám közeledik feléd, azért visszasírod a Zsóriban lévő hullámmedencét. Mindenesetre én rég fáradtam el annyira, mint ebben a két órában, amit ott elbohóckodtunk. Jelentem egyszer sikerült felállnom.

Munka tekintetében nagyon is elégedett vagyok az elmúlt napokkal. Ehhez két dolog kellett: 1. Legyen stabil és gyors internetkapcsolat. 2. Ne legyen kedvem az utcán tölteni minden időmet. Mindenesetre ténylegesen tartok afelé, hogy ne csak turistáskodjak itt és heti 20 órát dolgozzak is. Erre a terveim szerint Koh Samui tökéletes hely lesz, amiről amint odaérek beszámolok.

Ha erre jártok, akkor Phuketet szerintem érdemes elkerülni, hacsak nem öregedő férfi vagy, aki fiatal lányok társaságára vágyik.