Most, hogy harmadik napja tengetem az életem itt Bangkokban, úgy érzem akklimatizálódtam. Nincs már jatlegem, teljesen normális, hogy gekkókkal tusolok és kezdem elhinni, hogy itt tényleg mindenki állandóan boldog.
Tegnap elmentem egy piacra az egyik lakótársammal, egy hongkongi lánnyal, ami csak hétvégente van nyitva, és elvileg a legnagyobb piac Bangkokban. Ezt nem tudnám megerősíteni, de pár perc séta után visszafordultunk, szóval nem értem a végére. Az biztos, hogy minden elképesztően olcsó volt, vettem is egy lazább rövid gatyát meg egy atlétát átszámolva 3000 Ft-ért. Igazából ez elég drágának számított ott, mert például a csaj, akivel voltam vett egy ruhát magának 60 bahtért, 500 Ft-ért. Jó ötlet volt nem egyedül menni, mert így volt egy kis lehetőségem kitanulni, hogyan kell alkudozni.
Délutánra már elviselhetetlen lett a hőség szóval visszamentünk a szállásra, ahol kicsit sikerült dolgoznom is. Nem volt túl hatékony, de Bangkokban nem is terveztem megerőltetni magam.
Amit mi Budapesten Streefoodnak hívunk az valójában nagyon messze van az ittenitől. Az utcák tele vannak árusokkal, akik néha olyan áron adják ezeket a helyben készült ételeket, hogy nehéz elhinni, hogy ez megéri nekik. Például a kedvencem, ilyen fadarabra felhúzott húsokat 10 bahtért árulnak.
Amúgy maga az étkezés elég egyszerű, ha éhes vagy veszek valamit itt a helyi árusoknál. Egyelőre úgy tűnik nincs ilyen konkrét ebéd vagy vacsora, mint otthon. Reggelizni azért szoktam. Eddig vettem egy kókuszt, amit ha megiszok majd megeszek jóllakottnak érzem magam. Feltételezem még egészségesebb is, mint otthon egy pékségben reggelizni. Meg amúgy nekem mint európai viszonyokhoz szokott embernek, tök nagy fless, hogy úgy indítom a napot, hogy a kezemben egy kókusszal mászkálok fel-alá.
Este elmentünk a turisták által kedvelt Khao San Roadra. Ahogy lejött ez valami hasonló mint a Szimpla, minden turista odamegy, de az igazi lokál arcok szeretik elkerülni. Megismertem két japán srácot a hostelben, akik épp odamentek, én pedig csatlakoztam hozzájuk. Az egész utca őrület volt. Mindenhol bárok és szórakozóhelyek és végtelen ember. Fehér férfiként persze gyakorlatilag mindenki két lábon járó pénztárcaként tekintett rám, de ez van, amíg meg nem tudják, hogy Magyarországról jöttem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://leleptem.blog.hu/api/trackback/id/tr717562102Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
