Az élet digitális nomádként

Leléptem Thaiföldre

Itt vagyok.

2015. június 19. - KovacsMate

Csütörtök délután indultam el Budapestről, és pénteken délben meg is érkeztem Bangkokba, ami egy érdekes váltás volt, mivel az Emirates elképesztően kényelmes, minden tiszta és mindenki mosolyog. Kicsit műnek is éreztem, hogy itt minden "tökéletes". Ezen az egészen a Dubai átszállás sem segített, ahol már-már unalmas volt a luxy.

Persze abban a pillanatban, amikor leszállas közben a Pálma szigetet megláttam az ablakból, tudatosult bennem, hogy már marha messze vagyok otthontól, hiszen erről eddig maximum videókat és képeket láttam. Közben pedig valami arab Rap ment a fülemben, szóval úgy éreztem élem a sejk életet.

A reptér hatalmas, busz és vonat is jár a terminálok között. Sajnálatos módon éjszaka érkeztem meg és hajnalban tovább is álltam, így a kilátásról nem tudok semmit mondani. Annyit még azért érdemes megemlíteni, hogy mint utólag kiderült egy sráccal együtt repültem, aki Kenyába utazik tovább es előző este a Bridge Budapest meetupon találkoztunk már. Mindenesetre az Emirateses free food kuponunkat elhasználtuk egy svédasztalos helyen és végigkóstoltunk mindent. Amúgy a reptéren olyan szintű légkondicionálás megy, hogy én konkrétan fáztam néha. Épp csak a buszra beszálláskor hagytam el ezt a környezetet, meg is csapott, hogy itt 30 fok van olyan páratartalommal, hogy levegőt alig lehet venni. Szóval ennyit Dubairól.

Innen már egyenesen Bangkokba repültem, ahol kívetelesen elég érdekes Harcosok klubja féle "barát adagokat" kaptam két középkorú Thai néni személyében. Az angoljukról sokat elmond, hogy azért a mondataik után volt párszor, hogy csak bólogattam, és reménykedtem, hogy nem kérdés volt. Egyszer már valami gyógyszert is rám akartak sózni, mert abban az órában már másodjára fújtam ki az orrom. Emellett egész jól elvoltunk, az út első felét amúgy is mind átaludtuk. A második felében felfedeztem, hogy ezen a gépen bővült a zenei kínálat és most már nem csak az arab pop és arab népi zene közül választhatok, hanem tele van a gép egész jó elektronikus zenékkel. Szóval felváltva ment egy kis Robin Schulz és a Thai oktatás. Köszönni már tudok. Leszállas után elkezdtek velem szelfizni az újdonsült cimboráim, amire az egész csoport, akikkel voltak leállt velem fotózkodni. Én kitartóan mosolyogtam és azon gondolkoztam, hogy valami hasonló lehet celebnek lenni.

 

Itt már azt hittem túl vagyok a nap nehezén, már csak el kell jutni a szállásra aztán kész vagyok mára. Na itt tévedtem egy nagyot. Mármint tényleg csak ennyit csináltam, de a "csak" kifejezést nem emelném ki, hiszen ez egy laza 4 órás projekt volt, ami során összevissza vonatoztam, buszoztam, szaladtam, tuktukoztam. Hogy az egyik barátom szavajárását kövessem, azt hiszem kijelenthetem, hogy ismeretlenként cuccokkal tömegközlekedni Bangkokban egy érdekes módja az öngyilkosságnak.

Az még hagyján, hogy baloldali közlekedés van. Igazából ami problémás, az a rendszer, hogy ha bátor vagy tied a terep maximum fékezel. Ilyesmiből következett, hogy volt, hogy a busz a belső sávban állt meg kinyitotta az ajtókat, de mivel folyamatosan jöttek a robogósok, így leszállni sem tudtunk, persze ez a buszsofőrt sem nagyon zavarta ő simán elindult. Szóval így sikerült sorjában leugrálnunk az éppen gyorsuló buszról. És az igazi probléma, amiből ez az egész kis utazásom eredt az az volt, hogy feltételeztem, hogy a Google Maps jól mutatja, hogy hol vannak az állomások, meg merre mennek a buszok. Hát igazság szerint a közelébe nem járt, erre pedig rátett egy lapáttal, hogy a szállás ahova menni akartam olyan címmel rendelkezett, amit beírva a mapsre két másik helyre navigáltam el, amelyek még a közelében sem nagyon voltak a végcélnak.

 

This traffic makes me scared of public transportation. #mik #livefolk #liveauthentic #bangkok#vscocam #

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on

Szóval ez van, valószínűleg túl vagyok a legnehezebb napon, van szállásom, de az internet nagyon lassú, 4 éjszakát foglaltam itt, valószínűleg utána le is lépek Bangkokból és irány Phuket. Azóta épp a háztetőn sörözünk és arról beszélgetünk ki hogy került ide, szóval panaszra nincs ok. :)

Ma semmi nem a tervek szerint alakult, de erre nyilván készültem és csak megbizonyosodtam, hogy jó helyen vagyok, ez Ázsia.

A bejegyzés trackback címe:

https://leleptem.blog.hu/api/trackback/id/tr197557120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.