Az élet digitális nomádként

Leléptem Thaiföldre

Leléptem Thaiföldre

Megérkeztem Phuketre

2015. június 24. - KovacsMate

Kissé vegyesek az érzéseim Phukettel, a földi "paradicsommal" kapcsolatban. Utolsó írásom óta annyi történt, hogy este elbúcsúztam mindenkitől, akit megismertem Bangkokban és megbeszéltük, hogy a túránk végén, még újra összefutunk itt, mielőtt mindenki hazamegy. Hajnalban mentem ki a reptérre, mert jó ötletnek tűnt spórolni 300 bahtot azon, hogy korábbi repülővel megyek. Arra viszont nem gondoltam, hogy így nem fogok tömegközlekedéssel menni, tehát maradt a taxi, és máris ugyanannyira jött ki, mintha értelmes időben mentem volna. A lényeg, hogy többet nem fogom elkövetni ezt a hibát. Ha eddig nem említettem volna, mindig mondani kell a taxisofőröknek, hogy kapcsoljanak órát. Jó példa, hogy egy fülöp-szigeteki csaj este 500 bahtért ment ki a reptérre, ami nekem taxiórával 270-ért sikerült.

10988269_10206793714062180_7804697500340942797_o.jpg

Készítette: Ayra Velasquez Dimaapi

Az utat végigaludtam, és leszállás után mentem egyenesen a buszhoz ami a városba visz, mert a reptér gyakorlatilag a másik végén van a szigetnek, mint ahol a város. Útközben kiderült, hogy ahova menni szeretnék (Phuket Town) ott ez a busz nem áll meg, csak a külvárosában, szóval le is szálltam a Tesco mellett. Egy helyi lány szállt még le itt, meg is kérdeztem, hogy van-e valami busz innen, vagy hívjak egy taxit, mire a válasz az volt, hogy itt nincsenek nagyon taxik, a legegyszerűbb, ha megkérek egy motorost, hogy vigyen be a városba. Itt kicsit felhúztam a szemöldököm, hiszen volt nálam egy túratáska és egy sima hátizsák is, ami együtt azért egy elég nagy csomag. Néztem rá, hogy most viccelt vagy ezt így komolyan gondolta, de mivel eltelt pár másodperc farkasszemezés, kénytelen voltam beismerni, hogy ő ezt tényleg egy megoldásnak tartja. Elmondtam neki, hogy azért ennyi cuccal nem mennék motorozni, főleg nem azután, hogy láttam mi történik Bangkokban. Erre rám nézett és mondta, hogy "jó akkor elviszlek majd én". Az egyik barátja kijött érte, így elmentünk egy másik kis településre a szigeten, ahol átszálltunk az autójába és elhozott egyenesen a hostel elé. Útközben ahogy beszélgettünk megtudtam, hogy igazából nem is ment volna semerre, csak miattam kocsikázik most egy 20 kmt, amit így magyar szemmel elég elképzelhetetlennek tartottam. Még mindig meg tudnak lepni a thaiok a kedvességükkel.

blogra.png

10 óra volt és már meg is érkeztem a hostelbe, amire a korábbi hányattatásaim után nem is számítottam. Gyorsan becsekkoltam, és megmutatták a szobám. Egy amerikai lány, Lisa volt még itt a 4 ágyas szobában, szóval elég sok helyünk volt, és pár perc beszélgetés után meg is egyeztünk, hogy ha már minden ilyen jól alakul neki az utolsó nekem az első napomon Phuketen, menjünk is el a partra. A thai lánytól kaptam egy tippet, hogy a Pattong beach a legjobb, szóval vettünk is gyorsan egy kis kaját és buszra szálltunk. Lisaról kiderült útközben, hogy gyakorlatilag folyamatosan utazik és haza csak ritkán látogat, most például japánba megy, hogy nyelvet tanítson és közben nyelvészként megtanulja számára hetedikként a japánt. 

Mikor odaértünk a partra, kicsit elfogott az a "na ezért jöttem hangulat", ahogy megláttam ezt a hatalmas homokos partot, ahol a strandolók és a szörfösök váltották egymást. Sajnos azért nem tartott ez sokáig, mert úgy döntöttünk inkább fizetünk egy napernyőért és matracért, de legyenek biztonságban a cuccaink. Ez a lépés viszont hiba volt. Gyakorlatilag a parton az összes árus megrohamozott minket, hiszen azt látták, hogy egy fehér férfi és egy fekete nő fizetett valamiért. Mindketten egyértelműen turisták voltunk, akik feje fölött megjelent a dollárjel. Thaiföldön nagyon nem illik az elégedetlenséget kifejezni, ezért próbáltam a "menj már innen" mosolyommal és bólogatással kifejezni, hogy nem kell nekünk se legyező, se napszemüveg, se gurulós bőrönd, se asztalterítő. Az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy gyakorlatilag nem volt 5 nyugodt percünk, folyamatosan odajött valaki árulni a portékáját. Mindenesetre akármennyire is próbálták elrontani az árusok, azért a tengerparttal és pár méteres hullámokkal nem versenyezhetnek, így is jól éreztük magunkat. 

 

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on

Ezután bejártuk a várost, amíg kerestünk valamit enni. Nekem már kicsit sok volt az utcai kaja, szóval beültünk egy étterembe, ahol egy pad thait ettem. Jobb ha tudjátok, hogy bár Thaiföld még magyar szemmel is olcsónak tűnik, azért itt sincsen kolbászból a kerítés, gyakorlatilag mindenért fizetned kell. Plusz az ételek, amik a legolcsóbbak, annyira kis adagok, hogy otthoni lakomákhoz szokott gyomorral, nem igazán lehet jóllakni velük. Fogának üzenem, aki nemsokára meglátogat, hogy készüljön fel, hogy három főfogást fog kérni. :)

Este kicsit hiányzott a Bangkokban összeszokott csapat, és nem is nagyon volt itt semmi élet a hostelben, szóval csak beszélgettünk kicsit majd lefekvés előtt még elbúcsúztunk. Az volt a tervem, hogy megmutatom neki mi a fröccs, de itt borok nincsenek, és bár fél óra gyaloglás után találtunk egy boltot, ahol chilei import borokat árultak, azért az átszámítva 5000 forintos árat kicsit soknak találtam.

Ma úgy tűnik, hogy egyedül leszek a szobában, holnap pedig költözök egy másik hostelbe, mert elkövettem azt a hibát, hogy a legolcsóbbat választottam. Maga a hely amúgy nem olyan rossz, csak nagyon messze van a parttól és  hiányzik a vendégszeretet a recepciósokból. Mindenesetre kinéztem már a következő helyet, ami közelebb lesz a parthoz és így a következő írásomban remélhetőleg már arról is mesélhetek, milyen szörfözni. Szóbal ez Phuket, itt terveztem maradni elég sokáig, de előfordulhat, hogy elutazok inkább valami kisebb kevésbé mainstream szigetre, hogy újra mindennel elégedett legyek.

(Az előző írásom kikerült az index2-re, szóval ha onnan jöttél és szeretnél a továbbiakban is értesülni az újabb posztokról, akkor lájkold a blogot Facebookon légy szíves.)

Hogyan jutottunk be a bangkoki szellemtoronyba

Van itt Bangkokban egy 47 emeletes felhőkarcoló a város közepén, aminek az építése az 1997-es Ázsiai pénzügyi válság miatt abbamaradt. Elvileg szálloda lett volna, viszont így egy tökéletes hátizsákos célponttá vált. Tavaly decemberben egy svéd férfi a 43. emeleten felakasztotta magát, és emiatt bekerült az újságokba, azóta pedig rengetegen jönnek ide, csak hogy közbenézhessenek. Alapvetően illegális bemenni, de ha az ember utánakérdez, akkor gyakorlatilag kiderül, hogy az őrök üzemszerűen turnusokat engednek be a területre, csak valahogy kapcsolatba kell lépni velük, ami annyira nem egyszerű, mert komoly erődítmény áll körülötte egy kb. 2.5 méter keretében, amitől még belátni sem nagyon lehet.

Tegnap este találtuk ki a két angol sráccal, hogy megpróbálunk bejutni, hiszen már annyi embernek sikerült. Ez eddig egy szép terv volt, viszont amikor odaértünk, akkor szembesültünk ezzel az áthatolhatatlannak tűnő fallal. Párszor körbejártuk a helyet, hátha találunk egy rést a pajzson, de elsőre elég elkeserítőnek tűnt a helyzet. Közben csatlakozott két szingapúri turista is hozzánk, így már 5-en mászkáltunk fel alá, és próbálgattuk feszegetni a kerítést. Az sem sok jót sejtetett, hogy akármelyik helyit akit megkérdeztünk, hogy tud-e valamit, azt magyarázta, hogy nem szabad tavaly óta és amúgy is veszélyes. Kb. 10 perc küzdelem után az egyik srác észrevette, hogy a szomszéd épület és e között van egy kis lyuk, amin bemászva majd a két fal között felmászva éppen be lehet jutni. Mikor már majdnem bent voltunk, akkor persze bentről egy biztonsági őrnek nem éppen kinéző férfi már nézett minket, méghozzá elég csúnyán, közben hevesen nemet integetve a fejével. Persze ennek ellenére bementünk, mert mindenki tudott róla, hogy egy kevés bahtért megenyhül a szívük. Ez a kevés sajnos annyira nem lett kevés, akárhogy alkudoztunk fejenként 500 bahtba került, hogy mi is megtapasztaljuk, milyen egy "kisértet járta" helyen mászkálni. Mindenesetre innentől sima ügy volt, egy lépcsőn kellett felsétálnunk. Persze annyira nem kényelmes 47 emeletet mászni egy sötét lépcsőházban 35 fokban, de nagy nehezen feljutottunk a csúcsra, ahonnan olyan kilátás tárult elénk, amivel ritkán találkozik az ember.

Persze mindenki lőtt egy csomó képet, amit még mindig nem tudok feltölteni köszönhetően a lassú internetnek a szálláson, de addig is beillesztgetem az instagram fotókat. 

 

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on

Az egész hely elképesztően szürreális volt, voltak folyosók, ahol mindenféle szemét állt, de volt olyan is, ahol teljesen üres volt a folyosó.

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on

Ez az egész túra nem volt több, mint 2 óra mégis eddig talán ez volt a legnagyobb kaland, amiben részem volt. 

Remélhetőleg lesz még jobb is.

Holnap reggel repülök Phuketre a tengerparthoz, ahol a terveim szerint sokkal több időm lesz dolgozni is, hiszen amíg itt csak pár napot voltam, ott pár hetet tervezek eltölteni.

Kultúrsokk

Most, hogy harmadik napja tengetem az életem itt Bangkokban, úgy érzem akklimatizálódtam. Nincs már jatlegem, teljesen normális, hogy gekkókkal tusolok és kezdem elhinni, hogy itt tényleg mindenki állandóan boldog.

Tegnap elmentem egy piacra az egyik lakótársammal, egy hongkongi lánnyal, ami csak hétvégente van nyitva, és elvileg a legnagyobb piac Bangkokban. Ezt nem tudnám megerősíteni, de pár perc séta után visszafordultunk, szóval nem értem a végére. Az biztos, hogy minden elképesztően olcsó volt, vettem is egy lazább rövid gatyát meg egy atlétát átszámolva 3000 Ft-ért. Igazából ez elég drágának számított ott, mert például a csaj, akivel voltam vett egy ruhát magának 60 bahtért, 500 Ft-ért. Jó ötlet volt nem egyedül menni, mert így volt egy kis lehetőségem kitanulni, hogyan kell alkudozni.

Délutánra már elviselhetetlen lett a hőség szóval visszamentünk a szállásra, ahol kicsit sikerült dolgoznom is. Nem volt túl hatékony, de Bangkokban nem is terveztem megerőltetni magam.

 

Amit mi Budapesten Streefoodnak hívunk az valójában nagyon messze van az ittenitől. Az utcák tele vannak árusokkal, akik néha olyan áron adják ezeket a helyben készült ételeket, hogy nehéz elhinni, hogy ez megéri nekik. Például a kedvencem, ilyen fadarabra felhúzott húsokat 10 bahtért árulnak.

Amúgy maga az étkezés elég egyszerű, ha éhes vagy veszek valamit itt a helyi árusoknál. Egyelőre úgy tűnik nincs ilyen konkrét ebéd vagy vacsora, mint otthon. Reggelizni azért szoktam. Eddig vettem egy kókuszt, amit ha megiszok majd megeszek jóllakottnak érzem magam.  Feltételezem még egészségesebb is, mint otthon egy pékségben reggelizni. Meg amúgy nekem mint európai viszonyokhoz szokott embernek, tök nagy fless, hogy úgy indítom a napot, hogy a kezemben egy kókusszal mászkálok fel-alá.

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on

 

Este elmentünk a turisták által kedvelt Khao San Roadra. Ahogy lejött ez valami hasonló  mint a Szimpla, minden turista odamegy, de az igazi lokál arcok szeretik elkerülni. Megismertem két japán srácot a hostelben, akik épp odamentek, én pedig csatlakoztam hozzájuk. Az egész utca őrület volt. Mindenhol bárok és szórakozóhelyek és végtelen ember. Fehér férfiként persze gyakorlatilag mindenki két lábon járó pénztárcaként tekintett rám, de ez van, amíg meg nem tudják, hogy Magyarországról jöttem. 

 

Itt vagyok.

Csütörtök délután indultam el Budapestről, és pénteken délben meg is érkeztem Bangkokba, ami egy érdekes váltás volt, mivel az Emirates elképesztően kényelmes, minden tiszta és mindenki mosolyog. Kicsit műnek is éreztem, hogy itt minden "tökéletes". Ezen az egészen a Dubai átszállás sem segített, ahol már-már unalmas volt a luxy.

Persze abban a pillanatban, amikor leszállas közben a Pálma szigetet megláttam az ablakból, tudatosult bennem, hogy már marha messze vagyok otthontól, hiszen erről eddig maximum videókat és képeket láttam. Közben pedig valami arab Rap ment a fülemben, szóval úgy éreztem élem a sejk életet.

A reptér hatalmas, busz és vonat is jár a terminálok között. Sajnálatos módon éjszaka érkeztem meg és hajnalban tovább is álltam, így a kilátásról nem tudok semmit mondani. Annyit még azért érdemes megemlíteni, hogy mint utólag kiderült egy sráccal együtt repültem, aki Kenyába utazik tovább es előző este a Bridge Budapest meetupon találkoztunk már. Mindenesetre az Emirateses free food kuponunkat elhasználtuk egy svédasztalos helyen és végigkóstoltunk mindent. Amúgy a reptéren olyan szintű légkondicionálás megy, hogy én konkrétan fáztam néha. Épp csak a buszra beszálláskor hagytam el ezt a környezetet, meg is csapott, hogy itt 30 fok van olyan páratartalommal, hogy levegőt alig lehet venni. Szóval ennyit Dubairól.

Innen már egyenesen Bangkokba repültem, ahol kívetelesen elég érdekes Harcosok klubja féle "barát adagokat" kaptam két középkorú Thai néni személyében. Az angoljukról sokat elmond, hogy azért a mondataik után volt párszor, hogy csak bólogattam, és reménykedtem, hogy nem kérdés volt. Egyszer már valami gyógyszert is rám akartak sózni, mert abban az órában már másodjára fújtam ki az orrom. Emellett egész jól elvoltunk, az út első felét amúgy is mind átaludtuk. A második felében felfedeztem, hogy ezen a gépen bővült a zenei kínálat és most már nem csak az arab pop és arab népi zene közül választhatok, hanem tele van a gép egész jó elektronikus zenékkel. Szóval felváltva ment egy kis Robin Schulz és a Thai oktatás. Köszönni már tudok. Leszállas után elkezdtek velem szelfizni az újdonsült cimboráim, amire az egész csoport, akikkel voltak leállt velem fotózkodni. Én kitartóan mosolyogtam és azon gondolkoztam, hogy valami hasonló lehet celebnek lenni.

 

Itt már azt hittem túl vagyok a nap nehezén, már csak el kell jutni a szállásra aztán kész vagyok mára. Na itt tévedtem egy nagyot. Mármint tényleg csak ennyit csináltam, de a "csak" kifejezést nem emelném ki, hiszen ez egy laza 4 órás projekt volt, ami során összevissza vonatoztam, buszoztam, szaladtam, tuktukoztam. Hogy az egyik barátom szavajárását kövessem, azt hiszem kijelenthetem, hogy ismeretlenként cuccokkal tömegközlekedni Bangkokban egy érdekes módja az öngyilkosságnak.

Az még hagyján, hogy baloldali közlekedés van. Igazából ami problémás, az a rendszer, hogy ha bátor vagy tied a terep maximum fékezel. Ilyesmiből következett, hogy volt, hogy a busz a belső sávban állt meg kinyitotta az ajtókat, de mivel folyamatosan jöttek a robogósok, így leszállni sem tudtunk, persze ez a buszsofőrt sem nagyon zavarta ő simán elindult. Szóval így sikerült sorjában leugrálnunk az éppen gyorsuló buszról. És az igazi probléma, amiből ez az egész kis utazásom eredt az az volt, hogy feltételeztem, hogy a Google Maps jól mutatja, hogy hol vannak az állomások, meg merre mennek a buszok. Hát igazság szerint a közelébe nem járt, erre pedig rátett egy lapáttal, hogy a szállás ahova menni akartam olyan címmel rendelkezett, amit beírva a mapsre két másik helyre navigáltam el, amelyek még a közelében sem nagyon voltak a végcélnak.

 

This traffic makes me scared of public transportation. #mik #livefolk #liveauthentic #bangkok#vscocam #

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on

Szóval ez van, valószínűleg túl vagyok a legnehezebb napon, van szállásom, de az internet nagyon lassú, 4 éjszakát foglaltam itt, valószínűleg utána le is lépek Bangkokból és irány Phuket. Azóta épp a háztetőn sörözünk és arról beszélgetünk ki hogy került ide, szóval panaszra nincs ok. :)

Ma semmi nem a tervek szerint alakult, de erre nyilván készültem és csak megbizonyosodtam, hogy jó helyen vagyok, ez Ázsia.

#transparency vagy mi

Az előző írást megosztottam Facebookon, amire jött is egy olyan komment, hogy "Ha mindent le mersz írni, felesleges volt kimenni... :))))". Ez amúgy vicces, de mivel se kurvázni, se drogozni nem tervezek, ezért inkább leírok mindent. Utóbbit amúgy sem nagyon érdemes, mert elég kemény büntetés jár érte. Sok blogot olvasok, ami pont azért olyan érdekes, mert nincsenek eltitkolt kis apróságok.

A legjobb példa erre a Buffer, ami egy olyan cég, ahol mindent teljesen nyíltan kezelnek, meg tudjátok nézni a pénzügyeiket is, ha érdekel. Úgy gondolom, éppen így lehet hasznos információt adni nektek, ezért lesz itt minden, ami az utazáshoz kötődik. Nem is lenne túl érdekes arról írni, hogy megnéztem még egy templomot, sokkal inkább, hogy egy hostelben összeverődött csapattal milyen őrült estém volt. Persze csak ha lesz ilyen, és nagyon remélem. (Azért a templomokról is csinálok pár képet Instára.)

 

Egy másik kedvenc blogom a tylertringas.com, ahol konkrétan végigkövetheted, hogy hogyan lett egy ötletből egy saas termék( software as a service). Ugyancsak teljesen nyíltan kezelve mindent. Akit érdekel az ilyesmi, olvassatok bele, a srác nemsokára befejez egy könyvet is erről, amit megelőlegezek, hogy hasznos és informatív lesz. Ugyancsak digitális nomádként él, és pár hónapja volt szerencsém találkozni vele, amikor Budapesten járt. Tényleg rendes fickó és motiváló ilyen embereket megismerni.

Visszatérve nem blogajánlót tervezek most írni, hanem bemutatni, hogy ez működik, csak talán sokan még nem mernek ennyire nyíltan kezelni mindent. A legtöbbször feltett kérdés eddig az, hogy mennyibe kerül ez az utazás nekem? A választ viszont sajnos még nem tudom. Mindenesetre pár dolgot már meg kellett vennem, mint a repülőjegy vagy a vízum. Hogy ez az egész hogy kapcsolódik a nyíltsághoz, arra egyszerű a válasz. Úgy döntöttem a kiadásaimat egy publikus Google docsban fogom vezetni, amit itt tudsz elérni. Innentől ha valaki megkérdezi mi mennyibe került, akkor elég lesz csak ide irányítanom.

 

Igazából ez az egész annyit jelent, hogy őszinte vagy magaddal és másokkal. Sokkal könnyebb titkok nélkül vezetni egy naplót és alapvetően is jó élmény lesz visszaolvasni majd ezt a blogot később, amikor már mindenre nem fogok emlékezni. 

 

Ha ezt még olvasod, akkor az azt jelenti, hogy végigolvastad az egészet, amit írtam, szóval köszönöm szépen! Amennyiben úgy gondolod, ez másnak is érdekes/hasznos lehet, akkor lájkold meg ilyenek és remélhetőleg a haverjaimon kívül másokhoz is eljut.

Lelépek Thaiföldre

Hogyan leszek digitális nomád

Szia!

Nemsokára elutazok, és mivel édesanyámnak úgyis kötelességem lenne élménybeszámolót tartani úgy döntöttem, így egyszerűbb lesz, hátha valaki mást is érdekel. A nyáron kipróbálom milyen “digitális nomádként” élni (erre kellene egy jobb szó) és ennek folyamán elutazok Thaiföldre, ahonnan majd csak augusztusban jövök haza.

Ha most azon gondolkozol miért, inkább megfordítanám a kérdést, miért ne? Ha mást nem egy jó sztori lesz, amit később tudok majd mesélni.

 

Nagyjából egy éve találkoztam először ezzel az egész életmóddal Redditen, és azóta folyamatosan érdeklődéssel olvasgattam róla. Az egész lényege, hogy rengeteg olyan munka van, amely nem igényel személyes jelenlétet, tehát az ember akárhonnan végezheti és miért is ne végezné egy olcsóbb és szebb országból. Viszonylag sokan vannak akik már így élnek és pár Meetupon találkoztam is néhányukkal és egész boldog embereknek tűntek szóval innen jött az elhatározás.

Ez úgymond csak egy teszt kör lesz, hiszen az egyetemből még egy év hátra van, ennek köszönhetően nem tűnhetek el hónapokig, de azért bízom benne, hogy kiderül mennyire illik hozzám ez az életmód. Egyelőre útiterv nincs. Bangkokba érkezek és onnan megyek haza, de minden mást majd kitalálok útközben. 

Ahogy keresgéltem az interneten, magyar nyelvű tartalom nincs túl sok erről az életformáról, remélem érdekes lehet másoknak is ez az útinapló, akik hasonlóan utazásra adnák a fejüket. Majd megpróbálok mindent jól dokumentálni, hogy legyenek hasznos tanácsok is benne. 

 

Jelenleg szabadúszó iOS fejlesztőként dolgozok, ami szerencsére lehetővé teszi, hogy dolgozzak is ezalatt az időszak alatt. A terveim szerint heti 20 órát fogok dolgozni, így marad időm felfedezni a környéket és még pénzt is kereshetek közben. Szabadúszónak lenni mondjuk elég kényelmes, de a rendes munkahelyhez képest nem sok előnnyel jár, mert ilyen esetben ugyancsak a szabadidőmet cserélem pénzre, tehát ugyanúgy le kell mindennap ülni és dolgozni kell. Ezért is a terv, hogy majd rápróbálok pár projektre a nyár során, aztán ha nem jön össze ősszel visszamegyek dolgozni.

 

Délkelet-Ázsia mindig is vonzott, így egy kis keresgélés és a Nomadlist segítségével kitaláltam, hogy Thaiföld ideális teszt lesz. Ott viszonylag fejlett infrastruktúra van, ami elég fontos, hogy dolgozni is tudjak, és mégis teljesen más kultúra, hogy valami újat is adjon. Mehetnék mondjuk Prágába is, de az azért nem lenne ekkora kaland. 

Mivel még nem mentem sehova, így mondjuk sok mindent most nem tudok mesélni. Szóval jövőhét csütörtökön utazok Bangkokba, és pénteken meg is érkezek. Utána a terv egy kis városnézés a többi pedig majd alakul valahogy.

 

Ha érdekel ez az utazás, akkor itt tudod majd nyomon követni épp mit csinálok, illetve Instagramra is posztolok majd.

süti beállítások módosítása