Az élet digitális nomádként

Leléptem Thaiföldre

Leléptem Thaiföldre

Tigrisek, elefántok, pókok és a rizsföldek nyomában (Chiang Mai, Pai)

2015. július 27. - KovacsMate

Mikor már negyedik napja élveztem, hogy a folyóparton egy függőágyban olvasgatok és semmit nem csinálok, gondoltam megtervezem, mikor és mit szeretnék tenni még. Ekkor esett le, hogy nemsokára haza kell mennem, és még annyi tervem van! Szóval kicsit begyorsítottam az eseményeket és rögtön el is mentem a Tiger Kingdomba, ami gyakorlatilag egy állatkert csak tigrisekkel (1 db. oroszlán is volt), annyi csavarral, hogy be lehet menni a ketrecekbe és meg lehet simogatni az állatokat. Abban nem vagyok biztos, hogy csak tele voltak etetve, vagy be voltak gyógyszerezve a tigrisek, de az biztos, hogy mindegyik annyira álmos volt, hogy tényleg nem tűnt veszélyesnek. Már amennyire biztonságos egy 2-3 méteres 300 kilós macska közelében tartózkodni. Mindenesetre a gondozók nem tolták túl a biztonsági intézkedéseket, egy-egy fél méteres bambusz pálcával voltak felszerelkezve, és mellé nyomták a számukra vicces poénokat is, hogy “Vigyázz ott van egy mögötted!”.

 

Egy tuk tukkal jutottam el a helyre és útközben a sofőrrel beszélgetve elmondta, hogy olyan 10 éve sok magyar turista volt, de 2 éve én vagyok az első akivel találkozik. Ha már ilyen lendületben voltam, rögtön másnapra foglaltam is egy Safari daytripet, aminek a része volt egy ezüstkészítő falu meglátogatása, az elefánt shown való részvétel, majd elefánt- és szekértúra, levezetésként pedig egy pillangófarm megtekintése.

El is mentem a piacra, és kicsit szégyellem bevallani, de vettem egy szelfi botot, azzal az egyetlen céllal, hogy mennyire frankó képeket fogok készíteni az elefánt hátáról. A piacon kezdtem úgy érezni, hogy az alkudozás császára vagyok, de szerintem továbbra is lehúztak. Történt ugyanis, hogy sétálgattam a sátrak között, és bár mindenhol láttam szelfi botokat, én mégis egy olyan árust kerestem, akinél talán a legtöbbet tudom lealkudni. Meg is találtam a célpontomat, akinél kétféle szelfi bot volt, a vékony amatőr verzió és a professzionálisabb fajta. Az áraik rendre 300, 400 baht volt. Itt először jó alaposan megvizsgáltam mindkettőt, majd elmeséltem a hányadtatott sorsomat az eladónak, hogy én bizony eltörtem az előzőt, ami pont ilyen volt, mint itt az amatőr, szóval nem hiszem, hogy az megfelel a célnak. Ezután pár másodpercig sanyarú arccal álltam a jobbik előtt, mire az árus barátunk szíve máris megenyhült és mondta, hogy elvihetem 350-ért. Itt muszáj volt belépnem és egy 5 perces vita után, miben felfedtem, hogy nagyon sok közöm nincs az ilyen botokhoz, de sokallom az árat, egy végleges 220-ban meg is egyeztünk, így mint aki boldogan végezte dolgát távoztam is a helyszínről.

Sajnos annyira nem voltam szerencsés mint Koh Phi Phin, ahol csak fiatalok foglaltak túrát, itt én voltam az egyetlen nem kínai a csoportban. Természetesen ez nem feltétlen jelent hátrányt, de mint kiderült a faluban például nem igazán volt angol idegenvezető csak kínai. Amit mondjuk nem értettem, hogy a hostelből egy lánnyal mentem oda, és így ketten mozogtunk, aztán a faluban 1 perc után mondtam is, hogy tök jól hangzik minden, csak egy mukkot sem értek. Ekkor mondták, hogy jajj bocsi nem vettük észre, hogy nem kínai vagy (?), mindjárt szólunk és kaptok egy másik idegenvezetőt. Meg is érkezett a barátunk, aki rögtön el is kezdett kínaiul beszélni hozzánk, mire ismételten jelezve, hogy fogalmam sincs miről beszél, gyorsan bocsánatot kért, és megpróbálta angolul. Még azért hozzátette, hogy azt hitte, a barátnőm miatt biztos beszélek kínaiul. (bár akkor mi szükség lett volna rá?) Sajnos az angolja olyan volt amilyen, így 1 órán keresztül hallgattam, hogy elmagyarázza a csajnak kínaiul 5 percig, hogy épp ez a karkötő mennyire frankó, aztán hozzám fordult és elmondta, hogy jót tesz az egészségnek. Ezután minden sokkal jobbra fordult, az elefánt show nagyon érdekes volt, csakúgy mint a trekking. Kicsit ijesztő volt, hogy mennyire mozgott az a kis kabinunk, amiben ültünk a hátán Tylernek, de összességében egy izgalmas élménnyel gyarapodtunk, és csak kicsit áztunk meg útközben.

img_6027.png

 

Amit fura volt látnom, hogy ezeket az akár 5 tonnás állatokat irányítják a vezetőik és soha egyik állat fejében sem fordult meg, hogy én akkor lelépek, úgysem állíthat meg senki. A pillangó farmból már nem maradt sok emlékem, mert mire odaértünk már annyira fáradtak voltunk, hogy mindenki csak gyorsan végigrohant rajta.

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on

 

Amint megérkeztem a szállásra, le is foglaltam a következő napra egy túrát Paira, ami egy kis falu, Chiang Maitól még északabbra, és mindössze 2200-an lakják. A lakosság számával ellentétben itt rengeteg turista van, sokan választják egy kis csöndes helynek pihenéshez. Maga az út pokoli volt, a 135 kilométeres hányadtatás során egy darab egyenes szakasz sincs, és egészen pontosan 762 kanyar, aminek a hatására két utazótársam is rosszul lett, már én is kezdtem kicsit kikészülni, amikor a megállóban megismerkedtem pár holland utazóval, akik kisegítettek egy gyógyszerrel. Mivel a megállótól a szállásig negyed órát sétáltam, és mindössze egy éjszakát terveztem itt tölteni, rögtön béreltem is egy robogót. Elmentem ebédelni egy kedves is étterembe, ami tényleg elég barátságos volt, amíg észre nem vettem, hogy a hangfalon nem egy müanyag játékpók van, hanem egy tényleg élő tenyérnyi nagyságú pók.

pok.png

Egy ilyen élmény után a szálláson, minden ruhát amit felvettem kétszer ellenőriztem, nem tartogat-e valami meglepetést számomra. Egy dolgot akartam látni Pai környékén, a rizsföldeket. Aznap délután sajnos rossz irányba indultam el, és egy darab rizsföldet nem találtam, ellenben a kilátás csodálatos volt. Mielőtt elhagytam Pait utolért a végzet, és megállított egy rendőr. Mivel nincs nemzetközi jogosítványom így tudtam, mire számíthatok, 500 baht bírság, nagyjából 4000 forint. Ha azt nézzük, hogy gyakorlatilag hét teljes napot vezettem végig, mire elcsíptek nem is olyan vészes. A rendőr mondta is, hogy kaphatok egy büntetést 500 bahtról, vagy kicsit csöndesebben, hogy helyben is fizethetek 100 bahtot. Egy pillanatig eltűnődtem, hogy vajon jó döntés-e megvesztegetni egy rendőrt, de nagyjából 2 másodperc múlva már csak azon gondolkoztam, hogy vajon le tudom-e alkudni. Meg is kérdeztem, hogy “50?” ,mire olyan szigorú arcot vágott, hogy inkább feladtam, elvégre mégiscsak vesztes helyzetben vagyok.

Következő reggel korán keltem, hogy még legyen időm megtalálni a rizsföldeket, és szerencsére most jó irányba mentem, mert egész gyorsan az a fajta látvány tárult elém, ahogy korábban elképzeltem Thaiföld északi régióit.

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on

A bejegyzés trackback címe:

https://leleptem.blog.hu/api/trackback/id/tr947568876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása