Az élet digitális nomádként

Leléptem Thaiföldre

Leléptem Thaiföldre

Turista vagyok - Koh Phi Phi

2015. július 22. - KovacsMate

Utolsó írásomat ott hagytam abba, hogy megérkeztünk Koh Phi Phire. Miután azt megírtam, el is mentünk felfedezni az éjszakai életet a szigeten, ami a várakozásoknak megfelelően elég kemény volt. Gyakorlatilag egy kisebb full moon party volt. Fogával már eléggé hiányoltuk az igazi zúzós bulizenéket, de itt végre megtaláltuk a számításainkat és sikerült is hajnalig buliznunk egyet. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy másnapra befizettünk egy egész napos túrára, ahova így viszonylag fáradtan indultunk. Mielőtt indultunk volna, a szervező srác kérte tőlem a számlát, amivel igazoltuk, hogy megvettük a jegyet, amivel volt egy kis probléma, ötletem sem volt, hogy hova tettem. Sokat elmond  a thai kultúráról, hogy amikor megkérdeztük, hogy esetleg nem-e írhatna egy új számlát nekünk, akkor egy vállbiccentés után mondta, hogy miért is ne. Így a reggeli riadalom után azért csak elmentünk. Nem volt egy rossz döntés, hiszen nagyon jól éreztük magunkat.

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on

 

A túra első állomása a Monkey Island volt, ami a nevéből is következően egy majmok lakta kis sziget. Minden legenda igaz a majmokról, amit hallottam. Tényleg jó nagy seggfejek. Mielőtt odamentünk a vezetőnk is figyelmeztetett, hogy ne próbáljuk meg simogatni őket, mert megharapnak, de azt nem mondta, hogy miközben mi boldogan etetjük őket, megpróbálnak majd a fáról ránk pisilni. Ezután a második célpont egy kis öböl volt, ahol szigetekkel körbevéve a kristálytiszta vízben söröztünk egy mentőmellényen üldögélve. A víz 15 méter mély volt, de probléma nélkül le lehetett látni az aljára. Itt úgy éreztem nincs feljebb, de nagyon is tévedtem. Nem sokkal arrébb már búvárkodtunk, és ezt mindenkinek csak ajánlani tudom. A némó nyomában megelevenedett előttünk.

g2633212.JPG

Ezután a Maya bayre mentünk el, ami egy természetvédelmi területnek nyilvánított öböl, és igencsak szép partja van, körbehatárolva az itteni szigetvilágban annyira gyakori, a tengerből csak így kiálló hegyekkel. Természetesen az érkezés sem volt sima, mint ahogy nagyjából semmi, mióta itt utazgatok. Mikor odaértünk szóltak, hogy sajnos a hullámok miatt nem tudunk “beparkolni” a homokos partra, a másik irányból kell menni. A másik irány viszont annyit jelentett, hogy a szigettől körülbelül 50 méterre lehorgonyoztunk és mondták, hogy ott van egy háló a sziklafalon, oda kell úszni aztán felmászni rajta a 2-3 méteres hullámokban.

g2803275.JPG

Ez persze nekünk frankó egy élmény volt, de megnéztem volna az arcát egy 60-as házaspárnak, aki eljött ide a béke szigetére és hasonló kihívások elé állítják. Az itt eltöltött 3 óra után a következő állomás a naplemente megtekintése lett volna a tengerből, de ez meghiúsult, mert annyira felhős lett az idő, hogy azt sem láttuk, hol a nap. Utolsó állomásként még úszkáltunk kicsit a világító planktonokkal a vízben, ami érdekesebbnek hangzik mint amilyen volt, igazából annyit jelentett, hogy amikor mozgattam a végtagjaim a vízben, akkor pár állatka felvillant körülötte.

Kiss fáradtan visszatértünk a szigetünkre, hogy belevessük magunkat az éjszakába még egyszer. A hajózásnak volt egy olyan pozitív következménye is, hogy sikerült elég sok embert megismernünk. Ezt persze az is előidézte, hogy Fogával az egész úton toltuk a hülyeségünket, így remélhetőleg mindenkit szórakoztattunk a suttyóbbnál suttyóbb poénjainkkal.

Az este is elég jól alakult, de azt azért leszögezném, hogy ha tehetitek ne kérjetek meg egy profi Thai boxost, hogy rúgjon meg, ahogy csak tud, mert annak ellenére, hogy nagyjából 50 kilós, én 3 napig nem tudtam járni utána.

Koh Phi Phi után visszajöttünk még Phuketre és kicsit élveztük a hátralévő pár napot, majd Foga hazautazott én pedig Chiang Maiba vettem az irányt. Újra egyedül utazok tehát, amire szükségem is volt, mivel így, hogy egy barátom és egy helyi cimborám is volt, gyakorlatilag úgy közlekedtünk mint Budapesten. Jól sikerült az ideérkezésem is, mivel még a repülőn Bangkokba megismertem egy Thai nőt, aki felajánlotta, hogy elvisz a szállásra a reptérről. Ő az, akivel a végtelen szelfit kellett lőnöm. Mindenesetre mondta, hogy idejön a bejárathoz csak 10 perc. Bő 10 perc múlva meg is állt egy autó, amiből kinézett és megkérdezte, hogy hol van a szállásom, amit megmutattam a telefonomon és beszálltam. Út közben kaptam egy üzenetet a barátomtól, hogy megérkezett, hol vagyok. Itt kicsit összezavarodtam, hiszen tudomásom szerint épp mellette ültem. Nagyjából 30 mp-be telt, hogy az amúgy sem fényes arcmemóriámnak, és az ázsiaiak hasonlóságának köszönhetően egy taxiba sikerült beülnöm, amit épp egy középkorú nő vezetett. Mindenesetre nem volt egy drága utazás és meg is érkeztem az eddigi legkellemesebb hostelbe a környéken, amiért átszámolva 800 forintot fizetek éjszakánként. Ezt a bejegyzést pedig éppen egy függőűágyból írom a folyóparton, ami a hostelhez tartozik.

A photo posted by Kovács Máté (@kovacs_mate) on

 

A bejegyzés trackback címe:

https://leleptem.blog.hu/api/trackback/id/tr797647340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása