Az élet digitális nomádként

Leléptem Thaiföldre

Változott a terv - Krabi és Phuket újra

2015. július 10. - KovacsMate

Úgy volt, hogy maradok még egy darabig Koh Phanganon, majd át akartam menni Koh Taora. Ezzel szemben szólt az egyik Thai barátom, hogy ő Krabin lesz holnap és nincs-e kedvem találkozni vele. Belenéztem a naptáramba, és nyugtáztam, hogy holnapra épp nincs semmi programom, így el is utaztam Krabira. Azt érdemes tudni a városról, hogy annyira azért nem népszerű turista központ, mint mondjuk Phuket vagy Samui, de azért nem kell félteni őket, itt is rengetegen vannak. Ennek a hatása az, hogy az árak kicsit alacsonyabbak, mint az előbb említett két szigeten, viszont még mindig találni angolul beszélő embereket.

 

Este mikor odaértünk megnéztük az éjszakai piacot. Őszintén szólva nem értem ezt a nagy piac mániát itt Thaiföldön, minden ismerősöm állandóan piacokra akar vinni. Jó-jó tényleg menő, hogy ennyi mindent árulnak, de most sokadjára azért annyira nem izgalmas, hogy itt is van street food, meg itt is vehetek egy kis sushit.

Másnap azért sikerült egy fokkal izgalmasabb progamot találni, elmentünk az Emerald Poolhoz, amely egy tiszta és hideg vizű medence egy kis dzsungel közepén. Odajutni egy 2 kilométeres sétával lehet, egy igazán hangulatos úton.

img_5440.png

A tónál mondjuk csak helyieket láttam, amikor mentünk. Feltételezem ez annak köszönhető, hogy éppen nincs szezon és amúgy is a helyieknek 20 baht bemenni, külföldieknek 200. A séta után elég kellemes volt végre lehűlni a medencében és tényleg nagyon jól éreztem magam. Itt mondjuk már lehetett sejteni, hogy jön az esős évszak, mert ilyen 10-10 perceket szakadt az eső, mikor sétáltunk visszafele. Innen nem egyenesen mentünk vissza a szállásra, mert a “sofőrömnek” még volt egy kis munkája Trangon, amihez a tó már félúton volt, így először odamentünk. Persze azért nem vagyok hozzászokva, ezekhez a távolságokhoz, tehát ez a kis kitérő azt eredményezte, hogy a hostelhez nagyjából éjfélre értünk. Itt gondolkoztam, hogy írok egy bejegyzést, ám az oka, miért nem írtam ilyen sokáig, hogy beköszöntött az esős évszak. Konkrétan a hostelben töltöttem a következő 3 napot csak olvasással és munkával.

 

Vannak persze jó oldalai is az ilyen bezártságnak. Egyrészt hirtelen volt egy csomó szabadidőm, másrészt pedig ha összezársz pár olyan embert, akik utazgatnak, könnyen szövődnek barátságok. Így is történt velem is. A szálláson rajtam kívül csak németek és franciák voltak. Míg a franciák nagyrészt telefonoztak egész nap, a németek egy másik módját választották az idő eltöltésének, ittak. Ezzel persze semmi baj nincs, és később én is csatlakoztam, de azért az meglepő volt, hogy amikor én este 8-kor úgy döntöttem, hogy mára elég volt a munka, ők már nagyjából 4 órája sörözgettek. Végre tudtam kicsit használni a német nyelvtudásom is (5 éve nem tanulok és sehol nem használtam eddig), ami sajnos sokat csorbult az évek során.

Sajnos az időjárás miatt nem tudtam más dolgokat megnézni, de mindenesetre nagyon jól éreztem magam Krabin és ez az egész út nem is arról szól, hogy sorban kihúzzam a célpontokat, amelyeket meg akarok nézni. Találkoztam pár amerikai turistával, akik 2 hét alatt utazták végig Délkelet-Ázsiát, ami egy jó sztori lesz otthona haveroknak, de nem hiszem, hogy túl sok értelme van országonként két napot eltölteni.

Az egyik barátom meglátogat, és már Bangkokban van, a repjegye pedig Phuketre szól 11.-én. Mivel sokan írtátok, hogy azért nem olyan szar hely eza sziget, így úgy döntöttem, hogy visszatérek és eltöltök itt pár napot megint. Most egy fokkal felkészültebben jöttem, tudtam hova érdemes menni szállásért és hol lehet csöndben dolgozni a környéken. A korábban említett lány, aki anno elvitt a szállásra, csak simán kedvességből itt lakik Phuket Towntól nem messze, és meg is beszéltük, hogy megmutatja nekem a jó helyeket a környéken. Ez azzal kezdődött, hogy ellátogattunk az egyik barátjához, mert éppen örökbe fogad egy cicát tőle. Itt volt alkalmam játszani kicsit egy 8 hónapos babával, aki igazán aranyos volt, csak épp mosolyogni nem szeretett. :) 

"Lassú és fájdalmas halálod lesz"

Posted by Leléptem blog on Thursday, July 9, 2015

 

Itt én már majdnem éhen haltam, amit jeleztem is az útitársamnak, mire a segítségével az eddigi legjobb gasztronómiai élményben volt részem. Elöljáróban azt érdemes tudnotok, hogy én szeretek nagyokat és húsosakat enni. Ez az, amiben itt Thaiföldön azért annyira nem volt részem eddig. Koh Phanganon például ugyanabban az étteremben ettem 5 napig és mivel a 2. naptól kezdve mindig extra csirkével/ rákkal kértem a kajámat, így az utolsó napra akkora cimbik lettünk, hogy megengedték, hogy akkor most én csináljam meg, amit enni szeretnék, és nyilván annak függvényében kell majd fizetnem. Volt is nagy szörnyülködés a szakácsnő részéről, amikor látta, hogy mit csinálok, de összességében ettem egy jó adag kaját és a szokásos 60 baht helyett 100-at kellett fizetnem, ami még mindig sokkal olcsóbb mint otthon ugyanez.

Szóval ilyen előtörténet után, ennek a lánynak is szerintem legalább 10-szer elmondtam már, hogy itt senki nem eszik elég húst, és hogy ezért ilyen vékonyak. Megismertem a kaja Vallhallát, az éttermet, ahol egy nagy tűzhely van előtted, ahol kedvedre sütögethetsz, amit csak akarsz. Itt kicsit úgy éreztem magam, mint a kisgyerekek, akik beszabadulnak az édességboltba és a szüleik azt mondják nekik válassz, amit akarsz.

 

Sütöttem is mindenféle halat, rákot és húsokat. Persze volt egy kis nehézség. Eddig akárhol voltam, rosszabb esetben pár perc szerencsétlenkedés után a pálcikákkal általában megsajnáltak és adtak nekem egy villát. Itt is küzdöttem egy darabig a pálcikákkal, majd a vereséget elismerve kértem volna kést és villát. Viszont csak volna, mivel a felszolgálók igazából csak röhögtek azon, ahogy szerencsétlenkedek, majd mosolyogva mondták, hogy itt nincs villa. Ez volt az utolsó lökés, hogy megtanuljam használni a pálcikákat, hiszen mi lehet jobb motiváció mint az, hogy ezt a nagyjából 5-6 thai főételnyi húst, amit kihoztam már az asztalhoz meg tudjam sütni és enni. Így aztán kijelenthetem, hogy Máté - pálcikák: 1-10. Nem állok még nyerésre, de a szükség nagy úr, sikerült használnom. Az egyetlen negatívum az volt, hogy folyamatosan jeget akartak rakni a sörömbe. Ha ezt az éttermet nem csinálja meg valaki, akkor kénytelen leszek én megnyitni Budapesten, ha hazaérek. Feltételezem az ÁNTSZ lenne a legnagyobb buktató.

img_5503.png 

Ezután még elmentünk egy bárba, ahol élőzenés est volt és valamiért nagyon kedvelt az énekes, mert nekem kellett eldöntenem mit énekeljenek. Mikor megkérdezte, milyen zenét szeretek mondtam, hogy mostanában Deep Houset hallgatok, amire persze elég fura nézéssel válaszolt, így inkább kértem egy Sweet Home Alabamát.

Azt kell, hogy mondjam, így hogy nem egyedül megyek cél nélkül kicsit egyszerűbb megtalálni az igazán jó helyeket itt. Holnap pedig érkezik Foga és ha jól sejtem újabb érdekes kalandok várnak rám, és újra lesz miről írnom.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://leleptem.blog.hu/api/trackback/id/tr717614490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.